A halál

Magasabb dimenziók felől nézve a halál értelmezhetetlen és ugyanolyan nem létező fogalom, mint az idő és a véletlen. Innen nézve viszont pont úgy létezik, ahogy az idő és a véletlen.

Hálózati végpont

Minden egyes ember egy tudati hálózat fizikai síkú végpontja egy-egy adott valóságban. Ha az ember meghal, az adott valóságban egyszerűen bezáródik és a lélek befelé távozik. Az adott valóságban, mert a párhuzamos valóságokban továbbra is él és most külön kihangsúlyoznám, hogy egyéni tudat nézőpontról van szó. Magasabb dimenziós értelemben ugyanis a lélek nem távozik sehova, mert eleve ott volt és az adott ember halála után is ott marad. A tudati hálózatának többi végpontján, azaz a többi emberben.

Az egyéni nézőpont azonban ismeri a veszteséget, amikor egy adott ember meghal. Az adott ember viszont nem veszi észre a halálát, a veszteség tehát csak a többi ember szemszögéből értelmezhető. Halál bekövetkezhet úgy, hogy fentről nézve pozitív eseménynek számít, példa erre a bemerevedett emberi viszonyrendszerek, ahol egy uralkodó típusú ember halála felszabadítja a többieket. Miközben azok kétségbe is eshetnek, mert (hasonlóan a párkapcsolati szakításhoz) ilyenkor akár komoly energiaveszteség is keletkezhet, ha valaki a meghalt ember energiarendszerén élősködött.

Nem veszi észre a halálát

Ha mondjuk valaki repülőgép balesetet szenved, a halálát ő sem veszi észre, csak ilyenkor a halála előtti percekben tudatosul benne a saját bekövetkező halála. Fentről nézve ezek az emberek különösen szerencsések, mert lehetőségük van tudatosan befolyásolni az az utáni eseményeket. Amit hiszel, neked az van. Ezt a hitet pedig meghatározza az, hogy mit tudsz. Ha tudod azt, hogy a halálod előtti pillanatokban tudod paraméterezni az az utáni érkezésed minőségét, sokkal jobb helyzetben vagy azoknál, akik ilyenkor kétségbeesetten siránkoznak, mert ők vakra mennek.

Amikor ébredsz reggel az ágyadban egy fura álom után, csak az adott valóság jelenéleti emlékei maradnak. Amiben ugye élsz és ha egy párhuzamos valóság azonos idősíkjában ébredtél, valószínűleg a régi életed és az új között nincs is nagy különbség. A halálodnak vannak jelei, fura érzések, megérzések, látomások sosem történt dolgokról. Olyasmi is lehet, hogy hirtelen félni kezdesz mondjuk a magasságtól vagy a víztől, ezek amolyan emlékreflexek és idővel elhalványodnak, majd eltűnnek. Azért nem veszed észre a halálodat, mert az agyad továbbra is vetíti a (kül)világot. Vagy egy párhuzamos valóságban, vagy ugyanabban a valóságban az időnek egy korábbi pontjában, vagy egy felsőbb világban vagy egy alsóbb világban. A felsőbb világ ugyanolyan, mint ez, csak jobban kijönnek benne annak a szintnek a sajátosságai. De ez nem mindig jó hír, ha például szabadságszerető vagy és felemelkedtél egy hierarchikus kollektív zónába. Vagy ha békés vagy és lent találod magad egy agresszívebb világban. Ezért a célod ne az legyen, hogy minél följebb, hanem a számodra ideális. Ha mondjuk holnap egy zuhanó repülőn találnád magad, elég erre gondolni.

Lélekvándorlás

A két világ találkozása körüli zónák egyik legnagyobb problémája volt az a félreértés, amivel a két világ igyekezett megérteni a másikat. Mint feljebb említettem, ez egy tudati hálózat, aminek a végpontján az egyes ember egyes szám első személyben, elkülönülve érzékeli önmagát a valóságban, ami a körülötte elhelyezkedő külvilágot jelenti. Azaz az ember nem azt érzékeli, hogy ez egy belső tudati hálózat, hanem azt, hogy minden kívül van. Ám a külvilág a keleti filozófiák (és a nyugati hipnózis kísérletek) szerint nem létezik, amit úgy a legkönnyebb értelmezni, hogy egy holografikus játékprogramban élsz/játszol. Ez a játékprogram úgy működik, hogy "amit hiszel, neked az van". Ha azt hiszed, hogy az ember halála után a lelke kifelé száll, akkor a hologram ehhez alkalmazkodik és innen érthető is, miért használtam a "legnagyobb probléma" és a "félreértés" szavakat.

Ha tehát ennek a szerencsétlen léleknek a fele nem befelé távozik, hanem kifelé egy láthatatlan szellemi világba, ahol nem "a lélek" lesz, hanem minden egyes egyéni tudathoz tartozó saját ember lelke, azt kollektív nézőpontból lehet hatalmas nagy problémának is nevezni. Ugyanez a félreértés az első számú spirituális világban is létrejött (a második spirituális valóság az általad hitt kívül található láthatatlan) egy (második) fizikai világ létrejöttével, amit van lehetőséged megtekinteni, amikor alszol és álmodsz. Ebben a második fizikai világban minden kollektív, ahol azonnal lebuksz, ahogy elkezdesz egyénieskedni. Ebből is érthetővé válik az, hogy a spirituális valóságok egyenlő az álomvilágokkal, amibe az elméddel is bele tudsz szólni (amikor álmodozol), csak nem biztos, hogy ezeket az álmokat képes leszel a saját valóságodban te magad megvalósítani. Általában az van, hogy idáig nem tudod lehozni vagy az, hogy lejönnek, csak mások valósítják meg és ha reklamálsz fölfelé emiatt, először azt kell elmagyaráznod a kollektívának, hogy mit értesz "mások" alatt.

Ember által teremtett zónák

Két ilyen van. Az első a hülyeség hitből jön létre, a második nagyon is tudatos dolog olyanok részéről, akik félszeművé válnak a vakok közt. A két legismertebb ilyen ember által létrehozott tudati zónák a menny és a pokol. Általában minden ilyen abból indul, hogy van egy megvilágosodott ember, aki a meglátásait alacsonyabb látószögű embereknek adja át tanítások formájában abban reménykedve, hogy a tanításai célt érnek. Amiből az szokott lenni, hogy a szavait azok nem értik és majd azt értik, amit érteni akarnak. Így jönnek létre az istenre hivatkozó intézményrendszerek és természetesen maga az isten is, hiszen a hologram létrehozza azoknak az embereknek a hite alapján, akik mindezt elhiszik.

Baromi nehéz olyasmikről beszélni alacsonyabb látószögű embereknek, amiket azok a megfelelő látószög híján nem értenek. Mert amit nem értenek, azon azt fogják érteni, amit érteni akarnak és mivel az emberek többsége hatalomcentrikus, az lesz a érdekük, hogy eltüntessenek minden arra veszélyes embert, kezdve veled, akiről ők is tudják, hogy többet tudsz, azaz veszélyes vagy a hatalmukra. Ha ilyesmikkel akarsz úgy foglalkozni, hogy a tudásodat tovább is szeretnéd adni, nagyon komoly személyzeti munkát kell végezned, ami nem lesz könnyű felsőbb irányítással, ha fenn alig értenek valamit az egyéni tudatból. Így a fentről (meglehetősen naiv módon kapott) kapott hatalomból komoly földi hatalmat is létre lehet hozni, ami a mennyre és a pokolra is küldhet. Amik a körülöttünk lévő láthatatlan szellemi világban léteznek.

A megoldás

Ha már létrejöttek, értéket képviselnek, amennyiben megtalálod a helyes módját annak, mire jöttek létre. Illetve most már úgy helyes, hogy az enyémnél jobb ötlet legyen. Nem lesz könnyű dolgod, de ha sikerül, annak én is pont úgy fogok örülni, ahogy te. Annyiban segítek, hogy ez a hatalom valós, de nem uralkodó jellegű.