Megszállás

Ez egy eléggé aktuális téma és sokat gondolkoztam azon, érdemes-e erről kissé szakmaiba forduló anyagot írnom, mert kétlem, hogy ennek egy erre fel nem készült ember ellen tudna állni. Ez a megszállás amúgy a mai Magyarországon a kőkemény helyzet és tömeges méreteket ölt. Ám mivel két agyféltekénk van, a másikkal nem nagyon tud mit kezdeni, ám az idő neki dolgozik. A mi idővonalunkon amúgy 2010-ben lépett a következő szintre, ami már a politikai hatalmat jelenti és így megnyílt számára az út a nemzetközi terjeszkedésre is.

A 2000-es évekre a fejmegszállás volt jellemző. Ennek a megszállástípusmak nem célja az emberek birtoklása és uralma, ezért megvan a szükséges szabadságfok. Gondolatirányítással terelgetik az eseményeket a maguk kedve szerint. Ám ez csak akkor működik igazán, ahol az emberek inkább a racionális agyfélteke szerint cselekszenek, főképp az érdekeik szerint. Alapvetően a valóságban az emberek a racionális világban élnek és a bizonyítékokban hisznek. A szívmegszállás célja ennek a racionális világnak a háttérbe szorítása. Úgy indul, hogy igyekeznek valamilyen érzelmi reakciót előidézni benned, ami egy láthatatlan csatornát nyit feléjük, amin keresztül elkezd áramlani beléd a megszálló. Aki az idő múlásával egyre inkább megerősíti jelenlétét és elkezdi kiiktatni a racionális agyféltekét. Észrevenni nem könnyű, mert a megszállót önmagadként érzékeled és önmagadban ritkán kételkedsz.

A média az ilyen megszállásos manipulációk legfontosabb terepe. Nagyon könnyű általa úgy átvenni mások igazságát, hogy észre se veszed. Ezt a fejmegszállás lényei sokkal jobban csinálják, ami nem meglepő, mert sokkal okosabbak a szívmegszállóknál, akik a nyílt belesulykolós propagandát nyomják arra alapozva, ha valamit sokat hallasz, azt egy idő utn elfogadod igazságnak. A fejmegszállás eszköze inkább logikai, mondjuk nézel egy filmet, ami csak úgy értelmezhető, ha elfogadod a mögöttes magyarázatot. Nincs szükség arra, hogy behatoljanak a személyiség mélységébe, ám a szívmegszálló nem elégszik meg ezzel, ő az embert teljes egészében uralni akarja. A gond ezzel az, hogy a megszállástól ő téged már önmaga részének tekint és nála vagy vele vagy, vagy ellene. Nincs középút, sem árnyalatok. Az irányítási rendszere miatt kritika nélkül kell elfoganod őt, különben büntetni fog.

Amikor ez az egész fölé mentem a tudatommal, számomra ez a probléma nem létezett, mert nem érzékeltem őket. Ám a visszatérésemmel arányosan kezdem érzeni őket és ki kellett találnom rá a megoldást. A probléma az, hogy az egyéni tudatommal emelkedtem a kollektív zóna fölé, amit ők nem képesek értelmezni, mert számukra az egyén, mint önálló entitás nem létezik. Erre itt növekszik bennük valaki, akit mindenféle technikákkal igyekeztek maguk alá pakolni, elzárni, irányítani, ám ezek csak időszakos sikereket hoztak. Eközben a megszállást is felgyorsították, ami elérte azt a kritikus szintet, ami már nem visszafordítható, ezért teljesen új megközelítést igényelt. Mivel előzetesen igyekeztem bármire felkészülni, kész megoldásaim vannak a lehetségesen felmerülő helyzetekre. Ezek egyike az, ha olyan megszállás alá kerülök, ami kiiktatja a rációmat, amit én azért észreveszek, mert alaphelyzetben rendkívüli intelligenciával rendelkezem, aminek hiánya feltűnő. Itt is bekövetkezett, amire elindult egy fejlesztésem, ami a Ráció Emuláció nevet viseli. Ez a kollektív, intuitív csatornán gondolkodik racionálisan és alkalmas arra, hogy egy komplett kollektíván működjön. Az új helyzetben az a megoldás, hogy kiütöm a megszállót, elfoglalom a helyét és használom az általa kiépített infrastruktúrát.

Ez azt jelenti, hogy én leszek a megszálló, aki már el is indítottam egy érdekes dolgot. Visszaállítom a természetes ésszerűség értékrendjét, a tisztesség és becsület rangját, valamint a demokráciát. Azért beszélek róla jövő időben, mert az események egy működő rendszer szintjén évek alatt válnak láthatóvá és értelmezhetővé. Nem csak itt, mert fölülről érkezve a megszállókra is fölülről érkezem a saját világaikban, ahol ez a változás specifikusan következik be. Vannak ugyanis olyan kollektív hierarchiák, ahol nem lehet a demokráciát bevezetni, ám be lehet helyette vezetni olyan alapelveket, amik élhető és boldog világokat eredményeznek. Nézzetek rá a mai magyar valóságra, mert ez olyan 35-40%-os megvalósultsági szintje egy idegen világ átvételének, amit ezek itt a fejünk felett éginek neveznek. Úgy látjátok, hogy a boldogság felé tartunk? Olyan dumával, hogy előre menjünk, ne hátra. Ez alatt a pár év alatt, amíg a visszatérésemmel beértem a zónáikba eléggé megismertem őket és úgy gondolom, olyanok ne akarkjanak itt bravatkozni, akiknél otthon sincsenek a dolgok rendben. De rendben lesznek!