Rasszizmus

Kezdem azzal, hogy toronymagasról leszarom, kinek milyen színű a bőre... az első és második szinten, első szint alatt értem a valóság szintjét. A valóság szintjén ugyanis csak egyének vannak akkor is, ha a saját országaikban kollektívaként viselkednek. Az ilyen társadalmakban a magasabb pozíciókat a magasabb szintre került emberek vezetik, ami tulajdonképp így van mindenhol, ám az eltérő civilizációk eltérően viszonyulnak a dolgok fontosságához.

Az első szint, amit informatikai szemmel a felhasználó szintnek nevezek tulajdonképp maga a Játék. A Játék célja a játék, ezért én nem úgy értem ezt, ahogy ez meghonosodott a magasabb tudatosságú emberek világában, akik hajlamosak lekezelni ezt a szintet. Ez az egész félre lett értve azért, mert a szellemi szintek felé leboruló és hozzájuk könyörgő emberek hatására a szellemi szintek elkezdték átalakítani a fizikai világot a maguk képére. Ám a szellemi szintek világa egészen más és ha az ő világuk leképződik a felhasználó szintre, akkor beszélhetünk vallási diktatúrákról. Amiben elhalványulnak a Játék céljai, mert eltűnik belőle kaland és az izgalom, hogy átadják helyüket a biztonságnak és a hódoltságnak.

Ha a világot a fehér ember vetíti, az azt jelenti, hogy az elsődleges elvei határozzák meg az annak formáit. Ahogy nyugatról kelet felé haladunk, azt látjuk, hogy egyre szegényebb országokba lépünk. Ennek oka az, hogy a fehér emberen belül is eltérőek ezek a fontosságok. A Nyugat szemében egy civilizáció akkor tekinthető fejlettnek, ha technológiai fejlettségről beszélünk. Ha az egyiptomiak nem építettek volna piramisokat, ma ugyanolyan jelentéktelennek látnánk őket, mint a kortársaikat. A mai Japán sem jöhetett volna létre a világháborús veresége nélkül, amihez hozzájárult az a civilizációs tulajdonság, amit a vesztesnek kell tennie a győztes felé. Ami aztán mintát mutatott aoknak az országoknak, akik hasonló útra léptek.

Amikor a fehér emberről beszélek, tulajdonképp azokról a dimenziókról is beszélek, amik a 3D-be vetülnek. A többi civilizáció is ugyanilyenlyen dimenzió, amik összefrekventáltak a holografikus hullámhosszon és fizikai formát öltöttek. Amikor ebbe a témába belemerültem, olyan következtetésekre jutottam, amik jóval meghaladják az átlagember ingerküszöbét és azért használom ezt a szót, mert könnyen megérthető, ám nehezen hihető. Lényege az, mintha lenne egy rádióm, amin befogtam volna egy olyan csatornát, amin egy változatos, fura és komplex zeneszám megy, de aztán rájönnék arra, hogy ez nem egy zene, hanem több, amik adói ugyanazon a hullámhosszon közvetítenek. Szívesen elmondanám, a többi embernek, de senki se hinne nekem, mert mindenki ezt hallgatja és megszokta.

Amit a meditációk során megfigyeltem és döntő információnak tekintek az, nem ott vagy, ahol a tested, hanem a tested van ott, ahol a tudatod. Azért nehezen érthető, mert a külvilág állandó és a valóság hatása nagyon erős. Annyira, hogy azt is nehéz elképzelni, hogy ez a fizikai környezet csak egy díszlet és mindig ahhoz igazodik, amilyen hatásai vannak az adott tudatpozíciónak. Biztosan könnyebb lenne ezt észrevenni, ha ezek a hatások napok alatt jellenének meg, ám itt évekről, tízévekről és száz évekről beszélünk. Bizonyíték is lenne erre, mondjuk az emberiség fejlődése, ami a múlt század elején mintha hirtelen turbo módba kapcsolt volna és ennek a századnak az eleje, amikor kezd eltűnni az ésszerűség és mintha a világ kezdene megbolondulni. Tulajdonképp a vallások is ezt próbálják elmondani, csak híján vannak a modern értelmezésnek, pedig mennyivel egyszerűbb lenne az informatikai nyelvezettel, ahogyan én teszem. Ám mivel majdnem mindenki vallási közegbe szocializálódott, én vagyok a fura szerzet és nem azok, akik kétezer éves terminológiában értelmeznek.

Ha a valóság felől nézzük, így nézve a felhasználói szinten minden ember egyenlő és faragatlanság a bőrszín alapján előítéletesnek lenni. A következő szint az, amikor a valóságban az ember elkezdi fejleszteni önmagát és valamiben szakértővé válik. Továbbra is a valóságban él és annak szabályait tekinti elsődlegesnek. Ám ha tovább fejlődik, átlép egy olyan határt, ami után egy egészen más világ tárul a szemei elé. Ebben a világban a kollektívák a meghatározók és az a forrásenergia, ahonnan az adott civilizáció a 3D-be vetül. Itt pedig nincs se egyenlőség, se a másság elfogadása. Ha nem az lenne az uralkodó nézet, hogy rasszista csak a fehér ember lehet, mindenhol kőkemény rasszizmust látnánk, amiben a fehér ember lenne a legkevésbé az. Amikor felismertem azt, hogy ez a lassú időlépték vakká tesz minket, azonnal léptem, különben a százéves időléptékben a fehér ember teljesen eltűnne ezekről a tudatszintekről. Olyanok keze által, akik ma a fehér embert rasszistázzák már annak feléért, amit fordítva teljesen természetesnek vesznek. Itt a fejlett technológia nem sokat ér és a gazdasági erő is csak idő kérdése, ahol egy szaúdi befolyás ilyenné tud válni az olaj miatt, valamint országok erőforrásai kerülhetnek egyes oligarchák magántulajdonába.

A rasszok tehát valójában dimenziók. A vegyes házasságok normálisnak tűnnek a felhasználó szinten, ám ahogy haladunk egyre feljebb, egyre kellemetlenebbé válnak. Ugyanis a valóság szintjén te egy darab ember vagy, a többiektől független autonóm egyed. Ám ha rálépsz a spirituális fejlődés útjára és kezd a tudatod emelkedni, beleemelkedsz egy olyan kollektív világba, ahol te már nem az az egy darab ember vagy, hanem egy kollektív lény (népszerűbb nevén istenség) maga. Aki nagy veszélyt fog látni benned őrá és a tudati hálózatának tisztaságára nézve. Amikor létrehoztam a Fehér Ember Egét, nem csak azért tettem, mert eddig ilyen nem volt, hanem ezzel az emelkedéssel járó és a többiekre leselkedő veszélyt is megszüntettem. Aztán kiderült, hogy ezek egyáltalán nem akarnak fehér embert az égben. Az is kiderült, hogy az a mítosz, amit mi gondolunk az angyali lények fejlettségéről és a valóság annyira távol állnak egymástól, ami elérte a probléma fokozatát, amire egyszer azt mondta egy haverom, hogy olyan nem létezik, hogy probléma, csak megoldásra váró feladat.

Amikor belekezdtem a magyar őstörténet kutatásába, olyan információkra találtam, amikről a mai magyarok többsége nem is tud. Kezdetben a magyar nem egy népet jelentett, hanem egy minőséget, aminek bárki tagja lehetett, aki ennek a minőségnek megfelelt. Nyers értelmezésben mintha a jövőben létrejönne egy keresztény nemzet, aminek tagjai kezdetben csak a keresztények, de ez az évszázadok során feledésbe merül és nemzetté válnak. Logikai alapon az imént vázolt probléma tehát a magyar nemzet gyökerében benne van, amit csak tetézett az, hogy a középkor során a tatárok és törökök után sok betelpülő érkezett, valamint a modern kor állampolgársága, ahol a genetikai eredet helyét átveszi a jogi státusz. Amikor felemelkedésről beszélünk és arról a hitről, hogy ezek felettünk fejlett és mindentudó lények, akkor most szólok, hogy ezeknek nincs logikai alapú rációjuk és szinte a betanított munkások szintjén vannak. Ha valakiben nincs meg a logikai gondolkodás képessége, sosem fog tudni megoldani egy ilyen komplex problémát csak az erő nyelvén, ahol eljutunk oda, hogy a rend csak kőkemény diktatúra formájában lehetséges. Ráadásul olyan helyzetbe kerülünk, hogy ők a nagylelkű segítők egy olyan világban, ahol az ellenvélemény egyenlő a lázadással és aki nem fogadja el őket kritika nélkül, az árulóvá válik, ráadásul hálátlan árulóvá, ami még rosszabb. A helyünk egy ilyen világban a hierarchia alján van és ezt szép lassan fel is veszi a mi fizikai környezetünk, ha valaki nem talál ki valamit és nem lép időben.

Én kitaláltam valamit és időben léptem. Ám hiába látom én át a helyzetet, bármit mondok ez ügyben, a fehér ember lesz az első, aki rasszitának, meg fasisztának fog engem kikiáltani, aztán sorban jönnek utána a többiek. Leszek még mindenféle ...ista, amikor rájönnek, hogy ez a Fehér Ember Ege nem az, amire ők gondolnak, hogy majd a vagyon bejuttatja őket, mert szigorú személyzeti politika van és lesz rá érvényben. Mint ahogy az égiek (nevezzük így őket) is egyszer rádöbbennek arra, hogy ezek az elvek rájuk is vonatkoznak, mert amikor azt mondom, hogy rájuk is felülről érkezem, egyszer túlmutatnak a szavak szintjén. Sajnos egy olyan világban, ahol kezd eltűnni az építő-alkotó szemléletű vita, nem nagyon lehet egy ilyen horderejű dolgot megbeszélni senkivel. Főleg úgy nem, hogy az erre kialakított időrésben én egy senki vagyok, akivel komoly ember nem áll szóba, amikor meg már szóba állnának, nem lesz miről beszélni. Mind a tét, mind a feladat akkora, hogy a jelen helyzetben ezt demokratikusan megoldani már nem lehet és itt tudok a római joghoz nyúlni, ahol létezik egy ilyen esetekre kitalált intézmény. A megoldásaim egyik alaptétele az, hogy a saját szabályaim rám is vonatkoznak, azaz közel sem biztos, hogy erre én vagyok a legalkalmasabb és legrátermettebb, de ha én leszek az, akkor készüljön mindenki egy olyan durva tíz évre, amilyen talán sosem volt a történelemben. Utána mi lesz? Azzal szoktam viccelődni, hogy a jövőből egy csodálatos világról, egy igazi földi mennyről számolnak be a túlélők.

Két project mindenképpen fut. Az egyikben csak a fehér ember marad ebben az emelkedési irányban, a másikban folytatódik ez a kísérlet, a multikulturális világ, amiben most élünk. Javítva a hibáit, mint például a túlnépesedés és profit mindenek felett. De nem feltétlenül, mert minden fejlődési íven vannak a felsőbb világoknak alsóbb világaik. A tudati utazások már megkezdődtek, a folyamat már automatikus és leállíthatatlan. A kocka 2018-ban el lett vetve, amikor lejárt az az határidő, ameddig várni tudtam azokra, akik nem érkeztek meg és minden bizonnyal rám mint nemzetbiztonsági fenyegetésre fognak tekinteni. Ez nem lenne egy szerencsés forgatókönyv, de nézőpont kérdése, ebben a stádiumban mi számít szerencsének és mi nem.